Egy 18 éves hölgy lennék, akit tragédiák és melankólia ölel körbe már hosszú évek óta, de ennek ellenére töretlenül haladok az életnek nevezett purgatóriumon át, hogy egy idő után majd Valhallába érhessek. Jelenleg színház-technikusnak tanulok, de emelet dráma és forgatókönyvírói képzésen is részt veszek.
Az írás mára már egy olyan dologgá vált számomra, amelybe mindig belekapaszkodhatok, és ami már a napjaim részévé vált, legyen ez magyar, vagy pedig angol nyelven. Anno még csak követési vágyból kezdtem el írni, végül pedig annyira hozzám nőtt, hogy sikeresen rajtam is ragadt ez a hobbi, és azóta sem tudok megszabadulni tőle (nem mintha akarnék), és mára már ott tartunk, hogy megélni szeretnék belőle. Na persze, nem íróként. Vagyis nem sima íróként. A fentebb említett nagybetűs színház rabolta el a szívemet három éve úgy, hogy azóta is kajtatok utána folyamatosan, és nagy vágyam hogy színházi dramaturgként végezzem be piciny életemet.
Hogy ki, vagy mi inspirál az írásban? Én, önmagamat. Sajnos nincsen igazán nagy példaképem, akire úgy tekintenék, mint egy ideálra, de Henning Mankell kétségtelenül egy olyan író volt az életemben, aki elmélyítette benne az írás iránti szenvedélyt Csáth Gézával és Edgar Allan Poe-val az oldalán. A legjobb írói példaképek egy fiatal hölgynek, nem igaz?
Többet nem szeretnék beszélni magamról, illetve nem is tudok, hagyom, hogy az írásaim beszéljenek helyettem.
Az illusztrációt egy nagyon kedves barátom, Nina készítette számomra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése